Az adatbázis-fejlesztés során milyen előnyöket nyújt a nyílt forráskód?
A nyílt forráskódnak három nagy előnye van. Az egyik az, hogy sok ezren ellenőrzik és tesztelik a kódot. A másik előny az, hogy ez a sok fejlesztő nem fog megelégedni azzal a hozzállással, hogy “állami megrendelésre jó lesz”. Minden sor kóddal kapcsolatban, amit írok, elképzelem, hogy milyen kérdéseket tehetnek fel a következő MySQL Falcon felhasználói konferencián.A harmadik előny pedig az, hogy a szoftverfejlesztők természetüknél fogva szeretnek a figyelem középpontjában állni, egyfajta “feltűnési viszketegségük van”. A nyílt forráskód ezen keresztül a legjobbat hozza ki belőlük.
Az adatbázis tervezése során hogyan tartod egyensúlyban a teljesítményt, a biztonságot és a könnyű használhatóságot?
A kérdést úgy kellene feltenni, hogy “hogyan egyensúlyozod a teljesítményt, a biztonságot, a könnyű használhatóságot és a szabványoknak való megfelelőséget…” – mivel a szabványoknak való megfelelőséggel együtt válik a feladat igazán komollyá, anélkül sokkal könnyebb a dolgunk.
Nézzük például az adattípusokat. Az SQL szabvány gyökerei lyukkártyákra nyúlnak vissza, rögzített méretű típusokkal, melyek rögzített méretű egészek, rögzített méretű karakterláncok, és változó karakterláncok rögzített határokkal. A legtöbb adatbázismotor az adatokat fix hosszúságú darabokban tárolja, így a felhasználónak választania kell a rugalmasság (olyan típusok, melyek elég nagyok a legrosszab esetek kezelésére) és a teljesítmény között. A Falcon az adatokat a tényleges érték alapján tárolja, nem pedig a deklarált típus alapján. Ez azt a teljesítménybeli terhet küszöböli ki, ami a mező túlspecifikáltsága esetén lép fel. Az “5” mint érték ugyanazt a helyet foglalja el, attól függetlenül, hogy hogyan deklaráltuk (például tiny integer, small integer, large integer stb.).
De micsoda nyűg az ide-oda leképzés a fix hosszúságú deklaráció és a változó hosszúságú storage között! Ha a szabvány lehetővé tenné, a felhasználó csak azt mondaná, hogy “Ez egy szám, oldd meg a feladatot!” A modern nyelvek és keretrendszerek méret nélküli karakterláncokkal rendelkeznek. Az adatbázisok miért nem?
Tehát én így részesítem előnyben a könnyű használhatóságot a teljesíménnyel szemben. Tegyük lehetővé a felhasználó számára, hogy a szoftver a megfelelő feladatot “okosan” lássa el.
A biztonság egy kimondottan nehéz ügy. Az SQL biztonsági modellje még azelőtt jött létre, hogy a mai adatbázisfejlesztők megszülettek. A modell még a régi időosztásos (time sharing) rendszerekre lett tervezve, ahol az emberek az adatbázisokat “buta” (hardcopy) terminálokon osztották meg. Manapság virtuálisan minden adatbázis hozzáférés alkalmazásszervereken keresztül történik. A szerver bejelentkezés nem képviseli az aktuális klienst, melyet úgyis csak egy-két lekérdezés erejéig “ismer”. Emellett a hozzáférés-ellenőrzés vagy a láthatóság sorok, nem pedig táblázatok szintjén kell, hogy legyen. Nem épp itt az ideje, hogy az adatbázis közösség felimerje ezt?
A relációs modell jól tartja magát. Ennek mi az oka?
Ennek számos oka van. Az egyik az, hogy a munka egysége elég nagy ahhoz, hogy megérje optimalizálni. A másik ok, hogy a relációs műveletek adatobjektumok készletein zajlanak, ami egy jó modell a távoli eléréshez. Végül is, ez egy olyan letisztult modell, ahol nincs szükség nagy tervezési agyafúrtságra.
Azután szerettem bele a relációs modellbe, hogy elolvastam Codd egy korai írását. Akkoriban az ARPAnet Datacomputer projekten dolgoztam (a Hálózat akkor 45 számítógépet hajtott, ami nagyon izgalmas volt).
Mindazonáltal, a relációs modell rendelkezik fejlődési lehetőséggel. A “téglalap alakú” táblázatokba nem sok adat fér. A pólók például más tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a nadrágok, de mind a kettő ruházat. Néha csak a pólókat akarjuk látni, néha csak a nadrágokat, néha minden ruházati elemet. Ennek a kezelése relációs adatbázisban megkívánja, hogy “fejreálljunk”. A szemantikus adatmodell, ami kb. 1978-ban jött lére, a relációs modell apró, de elegáns kiterjesztése a típushierarchiák kezelésére. Elég meghökkentő, hogy ez még a mai napig sem valósult meg.
A beágyazott környezetek a méreten kívül támasztanak-e további igényeket az adatbázisokkal szemben? Például mi a helyzet a megbízhatósággal?
Szerintem mindannyian egyetértünk abban, hogy a kontextusváltások vagy a hálózati latenciák negatívan hatnak az alkalmazások teljesítményére. Másrészt a modern adatbázis-motorok meglehetősen mohók a memória és processzorok szempontjából, tehát nem sok értelme van annak, ha sok beágyazott adatbázis van jelen a rendszerben. Ahelyett, hogy beágyazzuk az adatbázis motort az alkalmazásba, nem jelent-e jobb megoldást az alkalmazás beágyazása az adatbázis szerverbe? Az architektúra kialakításának nagyon jó módját nyújtják azok az alkalmazások, melyek mindegyike nagyon gyors szálon belüli lekérdezést valósít meg egy elhatárolt futtatókörnyezetben (sandbox), az eredményeket pedig egyetlen adattömeg formájában ontják.
Szerintem futottunk már néhány kört ebben a témában. BLOB-okkal (binary large objects) kezdtünk, mivel méretükben korlátlanok voltak, de hamarosan minden mező korlátlan lesz, így a BLOB-ok eltűnnek majd. A relációs modell jó volt, mivel egyszerű, de szemantikai kiterjesztésre van szüksége, hogy életben maradjon, és tovább fejlődjön. Az SQL valamikor jó volt, mivel jól működött a hálózaton, de az SQL a hálózaton most a rendszer teljesítményének egy korlátozó tényezője. Annak érdekében, hogy megmentsük az SQL-t, a hálózat helyett az elhatárolt futtatókörnyezetre kell koncentrálnunk az adatbázisszerveren belül. Ezért egy másfajta gondolkodásmódot kell megtanulnunk az alkalmazások tervezésével és használatával kapcsolatban.
Létezik egy régi történet a nagyapa fejszéjéről, aminek a fejét kétszer, a nyelét háromszor cserélték ki. Szerintem errefelé tartanak a relációs adatbázisok is. Megváltoztatjuk majd az adatmodellt, az adattípusokat, az alkalmazás topológiáját, és a hálózati felületet, de még mindig relációs adatbázisokról beszélünk.
A Red Hat Runtimes for Spring Boot a Red Hat egyik termékcsomagja, ami Spring Boot keretrendszer-támogatást nyújt fejlesztők számára. A Spring Boot egy népszerű keretrendszer a Java alkalmazások fejlesztéséhez, amelyet a könnyűsúlyú és gyors prototípuskészítés, valamint az alkalmazások egyszerű konfigurációja jellemzi. A Red Hat Runtimes for Spring Boot segítségével a fejlesztők hatékony eszközöket és környezetet kapnak a Spring Boot alapú alkalmazásaik futtatásához és menedzseléséhez.
A Red Hat Runtimes for Spring Boot az alábbi előnyöket kínálja:
A Red Hat JBoss Enterprise Application Platform (JBoss EAP) egy nyílt forráskódú alkalmazásfejlesztési és alkalmazásüzemeltetési platform. Az EAP egy teljeskörű Java Platform, Enterprise Edition (Java EE) kompatibilis alkalmazás-szerver, amely kifejezetten vállalati környezetekben történő használatra lett tervezve. A platformot a Red Hat fejleszti és támogatja, és az egyik meghatározó megoldás a vállalati környezetekben történő Java alkalmazásfejlesztés és futtatás terén.
A JBoss EAP alapvető jellemzői:
Java EE Kompatibilitás: A JBoss EAP teljes körűen támogatja a Java Platform, Enterprise Edition (Java EE) specifikációt. Ez magában foglalja a Servletek, JSP-k, EJB-k (Enterprise Java Beans), JMS-t (Java Message Service), JPA-t (Java Persistence API) és számos más Java EE technológiát.
Moduláris Architektúra: Az EAP moduláris architektúrával rendelkezik, amely lehetővé teszi, hogy csak azokat a komponenseket használd, amelyekre szükséged van, ezáltal csökkentve az erőforrásigényt és javítva a teljesítményt.
Adminisztrációs eszközök: Az EAP kiterjedt adminisztrációs eszközöket és vezérlőfelületeket nyújt az alkalmazások konfigurálásához, kezeléséhez és felügyeletéhez.
Üzleti támogatás: A JBoss EAP hosszú távú támogatást nyújt vállalati ügyfelek számára, biztosítva a biztonsági frissítéseket és a hibajavításokat.
Klaszterezés: Az EAP támogatja a klaszterezést, ami lehetővé teszi az alkalmazások horizontális skálázását és a nagyobb rendelkezésre állást.
Könnyű integráció: Az EAP könnyen integrálható más Red Hat termékekkel és megoldásokkal, például a Red Hat JBoss Data Grid-del és a Red Hat JBoss Fuse szolgáltatás-buszrendszerrel.
Az EAP-t különféle alkalmazások fejlesztésére és futtatására használják, ideértve a webalkalmazásokat, az üzleti alkalmazásokat és a mikroszolgáltatásokat. A Red Hat JBoss EAP által nyújtott megbízhatóság és teljesítmény miatt sok vállalat választja ezt a platformot vállalati szintű Java alapú alkalmazásokhoz.
A Red Hat JBoss Web Server egy nyílt forráskódú webkiszolgáló szoftver, ami a Red Hat middleware portfóliójának a része. A JBoss Web Server az Apache Tomcat és az Apache HTTP Server komponensekre épül, és lehetővé teszi pehelysúlyú, hatékony és biztonságos webalkalmazások futtatását.
A Red Hat JBoss Web Server főbb jellemzői:
Apache Tomcat: A Red Hat JBoss Web Server meghatározó eleme az Apache Tomcat szoftverkomponens, ami egy nyílt forráskódú Java Servlet és JavaServer Pages (JSP) konténer. A Tomcat lehetővé teszi Java-alapú webalkalmazások futtatását és kezelését.
Apache HTTP Server: Az Apache HTTP Server a világ egyik legelterjedtebb webkiszolgáló szoftvere, az internet jelentős részén használják. A Red Hat JBoss Web Server az Apache HTTP Serverre épül, ahhoz kiegészítő funkciókat és teljesítményjavításokat biztosít.
Java Web Container: A Red Hat JBoss Web Server olyan webes konténerként működik, amely támogatja a Java Servlet API-t és a JavaServer Pages (JSP) technológiát. Ez lehetővé teszi a Java alapú webalkalmazások könnyű futtatását és kezelését.
Egyszerű telepítés és konfiguráció: A Red Hat JBoss Web Server egyszerű telepítést és konfigurációt biztosít, segítségével gyorsan készíthetünk olyan webkiszolgálót, amely képes webalkalmazások futtatására.
Biztonság: A Red Hat JBoss Web Server számos már alapértelmezetten is olyan előre definiált biztonsági beállításokkal rendelkezik, amelyek védelmet biztosítanak a legelterjedtebb webbiztonsági fenyegetésekkel szemben.
A Red Hat JBoss Web Servert gyakran használják olyan környezetekben, ahol egyszerűen szeretnének Java alapú webalkalmazásokat futtatni és ahol fontos a megbízhatóság és a biztonság. Az Apache Tomcat és az Apache HTTP Server együttes használata révén a JBoss Web Server a vállalati igényeket is maximálisan kielégíti mind teljesítmény, mind funkcionalitás szempontjából.
A Red Hat Data Grid egy elosztott, in-memory (memóriában működő) gyorsítótár és NoSQL adatbáziskezelő megoldás a Red Hattől. A Red Hat Data Grid biztosítja, hogy az alkalmazások a jellemzően nagyságrendekkel gyorsabb memóriában tárolják és kezeljék a gyakran használt adatokat, jelentősen növelve azok teljesítményét és skálázhatóságát.
A Red Hat Data Grid főbb jellemzői:
In-memory adattárolás: A Red Hat Data Grid az alkalmazások számára biztosít memóriában működő adattárolást, ami gyors és alacsony válaszidőt eredményez.
Elosztott architektúra: A Red Hat Data Grid elosztott architektúrával rendelkezik, ami lehetővé teszi az adatok elosztott tárolását és kezelését több szerveren átívelően. Ez növeli a rendelkezésre állást és skálázhatóságot.
Cache funkciók: A Red Hat Data Grid támogatja a gyorsítótás (cache) funkciókat, így az alkalmazások a gyakran használt adatokat memóriában tárolhatják, csökkentve a késleltetést és az adatbázis terhelését.
Tranzakciós támogatás: A Red Hat Data Grid támogatja a tranzakciókat, így biztosítva az adatok konzisztens és atomi módosítását.
Keretrendszerfüggetlen: A Red Hat Data Grid olyan platformfüggetlen megoldás, amely támogatja például a Java, .a NET, Node.js és más programozási keretrendszereket, nyelveket.
Integráció a Red Hat termékekkel: A Data Grid jól integrálható más Red Hat termékekkel, például a JBoss Enterprise Application Platform (JBoss EAP) és a Red Hat JBoss Middleware szoftverekkel.
A Red Hat Data Grid-t gyakran olyan alkalmazások fejlesztéséhez és futtatásához használják, ahol fontos a magas teljesítmény és skálázhatóság. Ilyenek például webalkalmazások, mikroszolgáltatások, adatelemzési alkalmazások és real-time alkalmazások.
A Red Hat AMQ a Red Hat által kínált üzenetküldő szoftvermegoldás, illetve megoldások, hiszen két meghatározó technológiára, az Apache ActiveMQ-ra és az Apache Kafkára épül.
A Red Hat AMQ egy rugalmas és megbízható messaging platform, célja az üzenetek hatékony és biztonságos továbbítása alkalmazások között, függetlenül attól, hogy azok melyik platformon futnak vagy milyen programozási nyelvet használnak.
A Red Hat AMQ főbb jellemzői és szolgáltatásai:
Üzenetküldés és -fogadás: Az AMQ lehetővé teszi az alkalmazások számára, hogy üzeneteket küldjenek és fogadjanak egymás között. Az üzenetek lehetnek egyszerű szöveges üzenetek, bináris adatok vagy akár strukturált formátumok is.
Queue-k és topicok: Az AMQ támogatja mind a queue-k, mind a topicok használatát. A queue-k esetén az üzeneteket több címzett között osztják meg, míg a topicok lehetővé teszik, hogy az üzeneteket több feliratkozó (subscriber) kapja meg.
Késeknek támogatása: Az AMQ támogatja a Java Message Service (JMS) és az Advanced Message Queuing Protocol (AMQP) szabványokat, amelyek együttműködést (kommunikációt) tesznek lehetővé különböző rendszerek között, függetlenül azok implementációs részleteitől és az azok létrehozására használt nyelvektől, keretrendszerektől.
Elosztott architektúra: Az AMQ elosztott architektúrával rendelkezik, így több üzenetkiszolgáló (broker) között oszthatja meg az üzeneteket, ami javítja a rendelkezésre állást és skálázhatóságot.
Állapotmentes (stateless) működés: Az AMQ szerverek állapotfüggetlenek, ami lehetővé teszi a könnyű bővítést és a megbízható működést.
Üzenetszűrők és transzformációk: Az AMQ lehetővé teszi az üzenetek szűrését és átalakítását, amely rugalmasságot és könnyű integrációt biztosít más rendszerekkel.
Klienskönyvtárak: Az AMQ-hez számos klienskönyvtár áll rendelkezésre különböző programozási nyelvekhez, mint például Java, Python, .NET, stb.
Az AMQ-t gyakran használják olyan alkalmazások és rendszerek fejlesztéséhez, ahol fontos a megbízható és skálázható üzenetküldés, például a mikroszolgáltatások közötti kommunikáció, az integrált alkalmazások közötti adatcsere, és a hálózaton átívelő kommunikációhoz. Az AMQ lehetővé teszi a fejlesztők és az üzemeltetők számára, hogy könnyedén kezeljék az üzeneteket és biztosítsák az alkalmazások hatékony és megbízható kommunikációját.
A Red Hat Single Sign-On (SSO) egy nyílt forráskódú, szabványos és biztonságos azonosítási és hitelesítési megoldás, amely lehetővé teszi, hogy a felhasználók egyetlen bejelentkezési folyamatot (Single Sign-On) használva férjenek hozzá több különböző alkalmazáshoz és szolgáltatáshoz.
Az SSO olyan technológia, amely biztosítja, hogy a felhasználónak csak egyszer kelljen bejelentkeznie egy rendszerbe, és ezt követően az azonosítása automatikusan továbbítódik más alkalmazásokhoz anélkül, hogy újra meg kellene adni a bejelentkezési adatokat. Ez nem csak a felhasználók számára kényelmesebbé teszi az alkalmazások használatát, hanem csökkenti az (adminisztratív) overheadet és növeli az informatikai biztonságot.
A Red Hat SSO a következő fő jellemzőkkel rendelkezik:
Azonosítási és hitelesítési szabványok támogatása: Az SSO támogatja a modern azonosítási és hitelesítési protokollokat, például SAML (Security Assertion Markup Language), OAuth és OpenID Connect, amelyek lehetővé teszik a biztonságos és szabványos bejelentkezési folyamatokat.
Központosított felhasználó- és hozzáféréskezelés: Az SSO lehetővé teszi a felhasználók központi kezelését és az egységes hozzáférési jogosultságokat több alkalmazáshoz.
Klienskönyvtárak és API-k: A Red Hat SSO klienskönyvtárakkal és API-kkal rendelkezik, amelyek egyszerűvé teszik az SSO integrációját a meglévő alkalmazásokkal és szolgáltatásokkal.
Többfaktoros azonosítás (MFA): Az SSO támogatja a többfaktoros azonosítást, ami tovább növeli az alkalmazások biztonságát.
Skálázhatóság és megbízhatóság: A Red Hat SSO architektúrája lehetővé teszi a nagy terhelések kezelését és a megbízható működést.
A Red Hat SSO-t gyakran vállalati környezetekben alkalmazzák, ahol fontos az egyszerű és biztonságos azonosítás és hozzáféréskezelés a számos alkalmazáshoz és szolgáltatáshoz. Az SSO segít az informatikai csapatoknak egyszerűsíteni az üzemeltetést és növelni az adatbiztonságot, miközben a felhasználók kényelmét is javítja.