Nagy teljesítményi előnyöket szeretnénk elérni? Virtualizáljunk Red Hat Enterprise Linux 5-tel
Nem sokan gondoljuk azt, hogy a virtualizáció az alkalmazások futását gyorsabbá teszi. Sőt, az általános vélekedés az, hogy a virtualizáció miatt az alkalmazások lassabbak lehetnek. Remélhetőleg ez a lassulás nem jelentős, ugyanakkor a virtualizáció más előnyei könnyen elfeledtetik a teljesítménycsökkenést.
Tehát a virtualizációért teljesítménnyel fizetünk. Azonban a Red Hat Enterprise Linux 5 paravirtualizációjával csak csekély teljesítménybeli csökkenést tapasztalhatunk. Természetesen ez alkalmazásfüggő, de úgy tűnik, hogy általában egyszámjegyű százalékról beszélhetünk. Mivel a virtualizáció nagyobb működési rugalmasság nyújt, a legtöbb esetben ez a teljesítménycsökkenés egy teljes mértékben megfizethető engedmény. A lényeg az, hogy van értelme, ha a Red Hat Enterprise Linux 5 rendszerünket paravirtualizált vendégrendszerekkel futtatjuk.
Ezek után megkérdezhetnénk, hogy hol is érhető tetten a teljesítménybeli növekedés? A válasz: a hardveren. Mielőtt elhamarkodottan ítélkeznénk, gondoljuk meg a következőket: a Red Hat és az Intel már több éve szorosan együttműködik; a legutóbbi megállapodás alapján pedig a Red Hat optimalizált támogatást nyújt az új Tigerton/Caneland négymagos rendszereknek. Ennek, a nyílt forráskódú együttműködési modellt alkalmazó fejlesztésnek az egyik legnagyobb előnye az, hogy mindkét vállalat mérnökei közösen dolgoznak annak érdekében, hogy sikeres legyen a fejlesztés. Ennek eredményeképpen a 2007. október végén megjelenő Red Hat Enterprise Linux 5.1 támogatni fogja ezeket a rendszereket, a tesztek pedig lenyűgöző eredményeket mutatnak.
Emellett a Red Hat Enterprise Linux 5.1 a hardveresen virtualizált vendégrendszerekhez paravirtualizált meghajtókat is tartalmaz majd. Kezdetben ezeket a meghajtókat a Red Hat Enterprise Linux 3-mal tudjuk majd alkalmazni, azonban a következő hónapokban nem Red Hat operációs rendszerekhez is megjelennek majd. A Red Hat szerint ezek a meghajtók további teljesítménybeli növekedést eredményeznek majd. Felidézhetjük, hogy a Red Hat Enterprise Linux 4 paravirtualizációja az 5-ös frissítéstől (U5) érhető el.
Ezek a technológiák azt eredményezik, hogy ha egy Red Hat Enterprise Linux 3-ra alapuló teljes, stabil alkalmazáskészlettel rendelkezünk, azt virtualizált vendégrendszerként futtathatjuk az új Caneland rendszeren, amihez jelentős teljesítménybeli növekedés társul verziófrissítés nélkül. Meg kell jegyezni, hogy a Red Hat Enterprise Linux 3 közvetlenül nem támogatja a Caneland rendszereket, így azért, hogy ezt a teljesítménybeli növekedést évezni tudjuk, a virtualizáció nélkül szükséges lenne az alkalmazáskészlet Red Hat Enterprise Linux 5-ra való migrálása, melyhez nem biztos, hogy elegendő idővel és erőforrással rendelkezünk.
És hol a bizonyíték? A Red Hat és az Intel egy elismert, független teljesítményteszteléssel foglalkozó labort, a Principled Technologies–t kérte fel az iparági szabványos összehasonlító tanulmányok végrehajtására.
Az SPECjbb2005, az SPECcpu2006 és a Linpack nagyszerű eredményeket szolgáltattak. Anélkül, hogy belemennénk a részletekbe, a SPECjbb2005 jelentése jól személelteti az eredményeket:
- Egy Xeon rendszer, amin Red Hat Enterprise Linux 3 fut, kb. 210 000 műveletet hajtott végre egy másodperc alatt (4 CPU foglalat, hyperthreading, duálmag, mely összesen 16 párhuzamos számítási szálat nyújt).
- Egy Caneland rendszer, amin Red Hat Enterprise Linux 5 fut, kb. 380 000 műveletet hajtott végre egy másodperc alatt (4 CPU foglalat, négy mag, mely összesen szintén 16 számítási szálat nyújt).
- A Red Hat Enterprise Linux 5 gazdarendszeren futó Red Hat Enterprise Linux 3 virtualizált vendégrendszerek kb. 340 000 műveletet hajtottak végre egy másodperc alatt. Így a Red Hat Enterprise Linux 3 több mint 50%-os teljesítménynövekedést nyújtott, amikor az új Caneland rendszeren virtualizálva futott.
Így világos, hogy az új hardver nagyon fontos szerepet játszik a teljesítményi növekedésben, de ezt Moore törvénye eddig is kimondta. Az újdonság az, hogy a Moore törvénye által kimondott előnyöket anélkül élvezhetjük, hogy az alkalmazáskészleteket az új rendszerre kellene migrálnunk.
Tehát a lényeg az, hogy a régi szoftver új hardveren való futtatása virtualizációval nagyobb teljesítményt eredményez, de az alkalmazások frissítése és a felhasználók újbóli oktatásának terhe nélkül. Minden Red Hat Enterprise Linux rendszer tartalmazza a virtualizációs technológiát, így ez nem jelent további költségeket.
A VMware nem támogatja azokat a virtuálisgép-rendszereket, melyek több mint négy végrehajtható szállal rendelkeznek. Ezzel szemben a Red Hat Enterprise Linux vendégrendszerek minden alapot képező hardvert kihasználnak, így egy teljes négymagos, 4 CPU foglalatos rendszert virtualizálva felkínálhatunk egy Red Hat Enterprise Linux 3-nak, és az működni fog. Egyszerűen szólva a VMWare nem tud olyan virtuális gép vendégrendszert nyújtani, melynek teljesítménye többet nyújtana, mint az új Caneland kapacitás negyede.