A felhasználók és szoftvergyártók körében állandó vita folyik a szoftverlicencek feltételeiről, annak kezeléséről és betartatásáról. Majdnem minden vállalatnak származott már problémája a szoftver futásidejű licenceléséből, ami az ügyfeleik számára üzemidő kiesést okozott. A kérdés mindig az, hogy mi okozza ezt, és ki felelős az üzemidő kiesésért.
Számos kereskedelmi szoftvergyártó, sőt még a Business Software Alliance (BSA) is azért lobbik és amellett érvel, hogy a futásidejű licencelés betartatása egy kötelező érvényű követelmény, a problémákat pedig mindig az ügyfelek okozzák. A probléma ezzel a hibás hozzáállással akkor merül fel, amikor a kereskedelmi szoftvergyártó ejt hibát a szoftverlicencelés során. Mikor száll a szoftvergyártóra a felelősség, amikor részben az ő hibájából történik a kár, legyen az dokumentációból, implementációból, vagy nem egyértelműségből származó hiba? És mi a helyzet azokkal az esetekkel, amikor a végfelhasználó ártatlan, és a problémát egy hiba okozza annak során, amikor a szoftvergyártó betartatja a futásidejű licencelési feltételeit?
Mi tesz egy szoftvergyártó egy olyan helyzetben, amikor a felhasználó rengeteg időt és pénzt szentel egy valós technikai probléma hibajavítására csak azért, hogy felfedezze, hogy ez a gyártó terméke futásidejű licencelésének betartatása által okozott téves riasztás?
Nem a Red Hat hatásköre, de az ügyfelek gyakran más gyártók ügyfelei is
A jó hír a Red Hat ügyfelek számára az, hogy a Red Hat már rég eldöntötte, hogy nem foglalkozik a futásidejű licenceléssel. A Red Hat teljes kereskedelmi modellje a frissítések előfizetés formájában történő licencelésén, nem pedig a futásidejű licencelésen alapul. Az nem fordulhat elő, hogy egy vállalat a Red Hat licencelési moduljainak hibája miatt üzemidő kiesést tapasztaljon. A Red Hat szerint az ügyfél hatáskörébe esik, hogy saját licenceit betartsa, sőt, a Red Hat a kódját meg is osztja a közösséggel. Így bárki, aki úgy gondolja, hogy sikeresebb lehet egy megoldás fejlesztésében, mint a Red Hat, a kód alapján új alapján új terméket fejleszthet, amit a Red Hat ügyfelei számára versenytárs termékként ajánlhat.
Annak ellenére, hogy a Red Hat maga ugyan nem hisz a futásidejű licenc betartatásában, ez nem azt jelenti, hogy más szoftvergyártók nem alkalmazhatják ezt a Red Hat néhány ügyfele esetén. A Red Hat nem ért ezzel egyet, nem csak az elvvel, hanem a gyakorlattal sem, mert ez az eljárás a Red Hat termékek használatát is befolyásolja. Volt már rá példa, hogy néhány Red Hat ügyfél esetén nem futottak a Red Hat Enterprise Linux és további Red Hat termékek amiatt, hogy más gyártó virtualizációs termékének licenc betartatása során hiba jelentkezett. Ami különösen jellemző az ilyen esetekben, hogy a hibakódok technikai jellegűek, és csak kiterjedt nyomkövetés után derül ki, hogy mi okozta a problémát: hiba lépett fel a licenckorlátozások miatt.
Nem a Red Hat feladata, hogy más gyártókat kritizáljon, ugyanakkor mindent meg szeretne tenni annak érdekében, hogy segítse a saját és gyakran más gyártókkal közös ügyfeleit. Úgy tűnik, hogy számos versenytárs, sőt néhány esetben partnerek is, ugyanazt a problémát erőltetik az ügyfelekre. Ez a probléma a licencek korlátozó hatása, ami nem csak az ügyfelek, hanem a versenytársak, sőt még a partnerek számára is kötelezettség. Ironikus módon számos kereskedelmi szoftvergyártó a licencek futásidejű korlátozó hatását szeretné elérni, a valóságban azonban csupán egy szilárd futásidejű licenc menedzsmentre lenne szükség.
Válasszuk a menedzsmentet a betartatás helyett
A Red Hat próbálja meggyőzni versenytársait, a partnereit pedig még inkább, hogy tegyék lehetővé a közös ügyfelek számára, hogy önmagukon segíteni tudjanak. Számos vállalat informatikai és más részlege épp elég erőforrást szentel annak biztosítására, hogy számban megfeleljenek a futásidejű licenceik követelményeinek. Bármely termék, ami ezt a többletköltséget segít kiküszöbölni, mindig befektetési megtérülést (ROI) eredményez, különösen szoftveraudit (akár belső vagy külső) esetén. A Red Hat Network (RHN) szolgáltatás és az RHN Satellite terméket arra tervezték, hogy az előfizetést kövesse, valamint az általános rendszermenedzsmentet könnyebbé tegye.
Azonban ne tévesszük szem elől, hogy a futásidejű licenckorlátozás kétség kívül felelősség és etika kérdése, attól függetlenül, hogy a törvények mit írnak elő, vagy a szoftvergyártók milyen hibákat követnek el. Amikor az automatizált folyamatok megállítják a szoftver működését, és megakadályozzák a futásidejű végrehajtást a megfelelő eljárás nélkül, ez éppen a megfelelő eljárás hiányára vezethető vissza. Ez számos helyen szerződésszegést jelent, melyből számos jogi eset indul ki. A futásidejű licenc-menedzsment szabad, hogy a kikényszerített legerősebb eljárás legyen, mellyel ezek az etikai és jogi kötelezettségek elkerülhetők, valamint amivel a Red Hat és más gyártók ügyfelei felvértezhetők.
Az automatizált, futásidejű licenc menedzsmentet többféleképpen ötvözhetjük a szoftverlicencek és megegyezések megfelelő eljárásaival. A Red Hat bár nem tud ilyen viselkedést elnézni, és a Red Hat termékekben és szolgáltatásokban nem lesznek ilyen futásidejű licencelések, az ilyen korlátozó megegyezések tartalmazhatnak egy „jelentést”, amit a szoftvergyártó az ügyféltől kap a futásidejű használatukkal kapcsolatban. A „jelentés” alapján a korlátozásnak csak a megfelelő eljárás keretében szabad megtörténnie, offline módon.
Tehát az offline futásidejű licenc menedzsment és az offline futásidejű licenckorlátozás az ügyfelek számára hatékonyságot eredményeznek.
A Red Hat minden esetben elkerüli majd a futásidejű licencelést, függetlenül a versenytársak és a partnerek döntéseitől. A Red Hat továbbra is azon lesz, hogy a közösség érdekeire összpontosítson, és a versenytársakat rábírja, hogy a felfedezzék hibáikat a különböző módszereikkel kapcsolatban.