A Red Hat megjelentette a para-virtualizált meghajtókat a Red Hat Enterprise Linuxhoz

Nemrég megjelentek a para-virtualizált (PV) meghajtók a Red Hat Enterprise Linux 5.1 és 5.2 gazdarendszeren futó teljesen virtualizált (FV) Red Hat Enterprise Linux vendégrendszerek számára.A Red Hat Enterprise Linux 5 a natív virtualizációs támogatást 2007 márciusában vezette be. Ez para-virtualizált támogatást nyújtott az Enterprise Linux 5 vendégrendszerek számára, mely a lehető legalacsonyabb virtualizációs többlet erőforrásigényt biztosította az alkalmazások számára.A para-virtualizált vendégrendszerek támogatását később kiterjesztették a Red Hat Enterprise Linux 4 vendégrendszerekre is a 4.5-ös megjelenés során. Emellett a Red Hat a teljesen virtualizált vendégrendszerek támogatását is bevezette, mely azt teszi lehetővé, hogy ugyanazt a rendszermagot nem virtualizált rendszerként futtassák, bár alacsonyabb teljesítménnyel.

A teljesítményi tesztek nyilvánvalóvá tették, hogy a para-virtualizált vendégrendszereket, melyek processzor-központú munkaterheléseket futtatnak, kevesebb mint öt százalékos virtualizációs többlet erőforrásigény jellemzi, emellett még a legnagyobb erőforrásigénnyel rendelkező I/O intenzív feladatok is, csakúgy mint a webes kiszolgálás és a nagy teljesítményű adatbázis I/O terhek, a virtualizáció használata nélkül elért teljesítmény 85 százalékán belül teljesítenek.

Az új para-virtualizált meghajtókkal a Red Hat ezt a teljesítményt a teljesen virtualizált vendégrendszerekre is kiterjeszti. A Red Hat nemrég megjelent para-virtualizált meghajtói virtualizáció-képes hálózati és lemezkezelők, melyeket x86-64 vagy x86 Red Hat Enterprise Linux 5.1 vagy 5.2 gazdarendszeren futó, teljesen virtualizált Red Hat Enterprise Linux 3U9, 4.6, 5.1 vagy későbbi verziójú vendégrendszer-példányok használhatnak.

Tanácsos mindazon felhasználók számára az új meghajtók telepítése, akik Red Hat Enterprise Linux 5.1 vagy 5.2 verziójú gazdarendszereken Red Hat Enterprise Linux 3.9, 4.6 vagy 5.1-es verziójú, teljesen virtualizált vendégrendszereket futtatnak, mivel ezek az új meghajtók jelentős mértékben növelik az I/O teljesítményt. A para-virtualizált meghajtók legnagyobb előnye az, hogy vannak olyan ügyfelek, akik bár Enterprise Linux 3 alapú munkaterhelésekkel rendelkeznek, de mostantól a Red Hat Enterprise Linux 5 virtualizációt hardver absztrakciós rétegként használhatják nagyon alacsony többlet erőforrásigénnyel, és így olyan hardverekhez férhetnek hozzá, melyeket az Enterprise Linux 3 nem támogat natívan.

Ezek mellett az új para-virtualizált meghajtók használata a következőket teszi lehetővé a teljesen virtualizált vendégrendszerek számára:

• Nagyobb méretezhetőség valósul meg azáltal, hogy a kapcsolt storage eszközök és hálózati interfészek korlátai felszabadulnak
• Lehető válik az, hogy 64 bites Red Hat Enterprise Linux 5 vendégrendszerekre vagy hipervizorokra konszolidáljunk, és hogy egyetlen gazdarendszer architektúrán 32 bites és 64 bites vendégrendszereket ötvözzünk úgy, hogy a teljesítmény megegyezik a virtualizáció nélküli „tiszta” teljesítménnyel.
• A para-virtualizált meghajtók lehetővé teszik, hogy a teljesen virtualizált vendégrendszereket grafikus menedzsment eszközök segítségével ellenőrizzük.

A Red Hat az alábbi teljesítményi eredményeket jelentette be az Intel, illetve az AMD alapú x86 rendszerekhez az Enterprise Linux 5.1-es és 5.2-es verziói esetén:

• A Red Hat Enterprise Linux 5.1 Intelen processzoron a processzorintenzív terhelések, a SPECint/fp2006, a linpack és a SPECjbb esetén 89 százalékos hatékonyságot mutat
• A Red Hat Enterprise Linux 5.1 AMD processzoron az alábbi táblázat szerinti teljesítményt érte el. A táblázat mutatja, egy alkalmazás felméretezése egy SMP vendégrendszerben nem teljesen lineáris, de az 5.1 para-virtualizációjával, valamint az AMD Rapid Virtualization Indexinggel (RVI, melyet korábban Nested Pages-nek neveztek) a virtualizációs hatékonyság jelentős mértékben nő. Az alábbi táblázatban az AMD-alapú nyolc és tizenhat processzoros rendszerekkel elért eredmények olvashatók, melyeket percenkénti tranzakciószámban mérnek. Itt látható, hogy milyen hatékonyságbeli növekedést nyújt a para-virtualizált meghajtókkal ötvözött RVI egy 16 utas rendszeren.

• A para-virtualizált meghajtók használata teljesen virtualizált vendégrendszereken nem csak az I/O teljesítményt, hanem a hálózati teljesítményt is jelentős mértékben növeli
• A teljesen virtualizált vendégrendszerek para-virtualizált meghajtók nélkül nem tudnak több mint 100 Mb/s-os teljesítményt hosszú távon fenntartani, függetlenül az alapot képező fizikai hálózati kártyától (1GbE)
• A para-virtualizált meghajtók telepítése után a teljesen virtualizált vendégrendszerekben lehetséges lesz az alapot képező fizikai NIC funkcionalitásával megegyező hálózati áteresztőképesség generálása
• Az alábbi táblázat a hálózati teljesítmény jelentős növekedését mutatja annak során, amikor para-virtualizált meghajtókat használunk teljesen virtualizált vendégrendszerekhez