A nyílt forráskód és nyílt szabványok innovációban betöltött szerepét elismerve az Európai Bizottság tegnap kiadta a várva-várt Európai Interoperabilitási Keretrendszerét.
Ez az európai közigazgatás számára kibocsátott hivatalos politika („EIF”, vagyis European Interoperability Framework) az első módosítása a 2004-es eredeti keretrendszernek, és abból a célból jött létre, hogy:
- A határokon és szektorokon átívelő interoperabilitás előmozdítása révén támogassa és elősegítse az európai közszolgáltatások működését;
- A közigazgatás számára útmutatást adjon a vállalkozások illetve egyének számára nyújtott közszolgáltatásaikban;
- Kiegészítse és összekösse a különböző Nemzeti Interoperabilitási Keretrendszereket (NIF, National Interoperability Frameworks) európai szinten.
Az EIF jóval több, mint egy bármilyen kormányzati bizottság által kibocsátott szokványos dokumentum, hiszen több év és számos hozzájáruló erőfeszítéseinek eredménye. Célja pedig az, hogy paradigmaváltást eredményezzen a közszektorban történő informatikai felhasználások területén. Az Európai Bizottság arra szólítja fel a tagállamokat, hogy az EIF-et „vegyék figyelembe az Európa-politikai kezdeményezéseket támogató európai közszolgáltatásokkal kapcsolatos kormányzati döntéshozatal során, … valamint vegyék figyelembe akkor is, amikor olyan közszolgáltatások kerülnek kifejlesztésre, amelyek a jövőben európai publikus szolgáltatások részei lehetnek”
A Bizottság láthatólag komolyan vette azt a kötelezettségét, hogy mind a nyílt forráskódú, mind a tulajdonosi közösségek érdekeit szem előtt tartsa, és bár az eredmény nem lett tökéletes, igyekezett jóhiszemű kompromisszumot kötni. Neelie Kroes biztost és az egész Bizottságot dicséret illeti, amiért elfogadta ezt a politikát, annak ellenére, hogy erős nyomásnak volt kitéve aziránt, hogy a nyílt forráskódra vonatkozó ajánlásokat teljes mértékben eltörölje.
Az EIF egyik központi alapvetése a Nyíltság elve (Sec. 2.10) amely szerint „személyek, szervezetek és az érdekközösség más tagjai… megosztják a tudást és támogatják a közösségen belüli eszmecserét, annak a céljából, hogy elősegítsék a tudást és a tudás problémamegoldásra való hasznosítását mint végső célokat.” Az Európai Bizottság felismeri, hogy a nyílt technológiáknak kulcsfontosságú jelentőségük van abban, hogy az interoperabilitás létrejöjjön. Ezért ajánlja, hogy az „európai közigazgatás a nyíltság irányába haladjon” beleértve azt is, hogy „alkalmazza a nyíltság alapelvét akkor, amikor közösen fejleszt ki testreszabott szoftverrendszereket, annak érdekében, hogy az európai közigazgatások olyan eredményeket tudjanak nyújtani, amelyeket össze lehet kapcsolni, újra lehet hasznosítani, és meg lehet osztani, és ezzel még tovább növelni a hatékonyságot".
A nyílt forráskód egy másik tanulságából merítve az EIF az Újrahasznosíthatóság elvét (Sec. 2.11) is megállapítja, amely szerint a közigazgatásoknak nyitottnak kell lenniük aziránt, hogy „megosszák másokkal a megoldásaikat, koncepcióikat, keretrendszereiket, specifikációikat, eszközeiket és komponenseiket”, beleértve a kollaboratív platformokat, eszközöket, specifikációkat és komponenseket is.
Az EIF kulcsfontosságú eleme – amely egyben annak sikerét is meghatározza – az, hogy a „nyílt specifikációk" vagy nyílt szabványok hangsúlyossága hogyan valósul meg. Az európai kormányokat felszólították, hogy "részesítsék előnyben a nyílt specifikációkat, megfelelően figyelembe véve a funkcionális igények lefedettségét, az érettséget és a piaci támogatást" amikor közszolgáltatásokat alakítanak ki. Az EIF szerint az EIF céljait legjobban megvalósító szabványok akkor nyíltak, ha megfelelnek az alábbi követelményeknek:
- Az összes szereplőnek ugyanolyan lehetősége van arra, hogy hozzájáruljon a specifikáció kifejlesztéséhez és a nyilvános felülvizsgálat része a döntéshozatali folyamatnak;
- A specifikáció mindenki számára hozzáférhető átnézésre;
- A specifikációhoz kapcsolódó szellemi tulajdonjogok FRAND licenccel vagy szerzői jogdíjmentességgel rendelkeznek, amely alapján mind tulajdonosi, mind nyílt forráskódú szoftverek implementálhatják a specifikációt.
Ez utóbbi pont a nyílt forráskód és – a szabványok szerzői jogdíj fizetése nélkül való alkalmazhatósága folytán – a belépési korlátok csökkentéséhez kapcsolódó előnyökre mutat rá, és egyben kiemeli, hogy ez „a versenyt is serkenti, hiszen a különböző üzleti modellek alapján dolgozó gyártók versenyeznek azért, hogy termékeket, technológiákat és szolgáltatásokat biztosítsanak az említett specifikációk alapján.
"Tökéletes az új EIF? Nem az. A tulajdonosi technológiákhoz kapcsolódó érdekcsoportok által kifejtett erőteljes lobbizás következtében az EIF néhány kulcsfontosságú szakasza nem igazán egyértelmű (például a nyílt szabványok definíciója a 2004-es változathoz képest felhígult, és már nem tartalmazza a szerzői jogdíjmentesség feltételét, helyette a FRAND lépett be). A „nyílt” szabványok és specifikációk fogalma továbbra sem teljes mértékben tisztázott az informatikai iparágon belül. Pontosabb definícióját nyújtja például a nyílt szabványoknak a nemrég kiadott India Standards Policy for E-Governance, amely szerint a szellemi tulajdonhoz szerzői jogdíjmentes licencnek kell kapcsolódnia, és bármely szükséges specifikációnak technológiától függetlennek kell lennie.
Míg az új definíció közel sem biztosítja mindazt, amit a nyílt forráskódú közösség, illetve a nyílt szabványok közössége kívánt volna, és bár bizonyára sokan kritizálni fogják, ezt az EU politikát mégis üdvözölni kell mint a nyíltság elfogadása iránt tett átfogó szándéknyilatkozatot. Lényege a nyíltság elvének megerősítése és annak elismerése, hogy a nyílt forráskód kulcsfontosságú – és egyre növekvő jelentőségű – pont Európa informatikai napirendjén.
A Red Hat és a nyílt forráskódú, valamint a nyílt szabványú közösség folytatni fogja a munkát a szerzői jogdíjmentes IPR licenc politikákért, amelyek kiegyenlítik a terepet és támogatják a fogyasztók választási lehetőségeit. E legutóbbi EU politikai bejelentés alapján a nyílt forráskódú és nyílt szabványú közösségnek résen kell lennie annak érdekében, hogy biztosítsa, hogy a fenti politikát jelentőségteljes módon alkalmazzák a gyakorlatban, és hogy elérje a valódi célját: az interoperabilitást, a gyártók közötti választás lehetőségét, a hordozhatóságot, a kollaboratív újítást és a termékek és szolgáltatások versenyét.